Hero

Swordsmanship's first achievement is the unity of man and sword.

Once this unity is attained even a blade of grass can be a weapon. 

The second achievement is when the sword exists in one’s heart.

When absent from one’s hand, one can strike an enemy at paces even with bare hands.

Swordsmanship’s ultimate achievement is the absence of the sword in both hand and heart.

The swordsman is at peace with the rest of the world.

He vows not to kill and to bring peace to mankind.

Nagyon szép film. 

Basszus, ez tiszta tájcsi

Egy kis analízis Rafa és Roger fonákjáról.

Rafa fonákja

Roger fonákja

Összevetve: Rafa nem tette magáévá a tájcsi alapszabályait, Rog annál inkább. Megvan a struktúra, a csípőből mozgás, az, hogy az erő a teljes testből jön … félelmetes.

Mondjunk azt hiszem, ez abból adódik, hogy a tájcsi a leghatékonyabb mozgásforma és gyakorlatilag bármilyen mozgást akarsz a lehető legjobban csinálni, akkor azokhoz az alapszabályokhoz fogsz eljutni, amiből a tájcsi áll.

Persze, vannak akik évtizedekig szenvednek, hogy legalább egy részét elsajátítsák, míg másoknak ez csak úgy jön. Ösztönösen.

És akkor egy kis összeállítás Fed mozgásáról. Ez az a videó, ami után Ad csak annyit mondott, hogy sokkoló

Vigyázat, csak erős idegzetűeknek: Fed lelassítva.

Ad ezen kívül hozzátette teljes hitetlenkedéssel a hangjában, hogy honnan tudja, hogy minden erőt a földből kell szedni, meg hogy ha behajlítod a lábad, akkor elő tudod teremteni az egyensúlyt, valamint, hogy a lábaknak párhuzamosan kell állniuk és a teljes felsőtest legyen laza…

Na, ja

Lúzerség tetőfoka

Otthagytam a kardom a buszon. Asszem keresztet vethetek rá.

Idióta, lúzer. Ez vagyok én. És azt hiszem nagyon szükségem lenne, minimum egy hét szabira

“Nézd, ott van a versenyző bácsi!”

Hétvégén olyasmi történt, amit ha valaki tíz évvel ezelőtt, amikor néhány magyarral a legjobb állóhelyen néztem (khm. néztük.) Hillt és társait a Hungaroringen (tényleg a legjobb állóhely volt, a következő évben tribünt építettek oda…) (nem is akármilyet, egy Silver tribünt), azt mondja, hogy Forma 1-es autók fognak elhúzni az Oskola utcán, akkor hogy napszúrásra gyanakszom, az a minimum…

De tényleg ez történt.

Kezdjük azzal, ami nem volt jó.

A szervezés nem állt a helyzet magaslatán, kizárólag a Dóm téren, a kocsik indulási helyén mondták be, hogy akkor most milyen autók következnek és ki vezeti őket, szóval a megjelent kb 100.000 emberből úgy 10.000 hallotta. A program felénél jöttek rá, hogy ez így nem biztos, hogy jó lesz, ezután legalább végig küldtek egy kocsit, amelyen ülve egy pasi (nem ismerted fel? pedig ő a mi Gyulánk volt ám.) bemondta, hogy mi következik. Nem mindig, de volt, hogy igen

Miután Vettel végigment magyar zászlóval egy utolsó kört, mindenki azt hitte, hogy itt a vége (mivel ezelőtt elfelejtettek bemondót küldeni), és szépen elindult haza/a Dóm tér felé, mi is az utcán vettük észre, hogy nyitott, régi autókban még körbevitték egyszer a fiúkat, akik így gyakorlatilag az üres utcáknak integethettek.

Mondjuk azért nem panaszkodom, hogy azt nem mondták be, hogy a program végén autogram osztás lesz, így is voltunk elegen

Ami nagyon jó volt:

A hang! A benzingőz! A Nascar-autó! Vettel! Utóbbi rendesen szolgáltatta a showt: megállt az utcán a kocsival, felintegetett (nekem integetett, nem tudtad?), majd padlógázzal elindult, 360 fokos fordulatokat csinált, szóval mindent megtett, amit egy profinak meg kell (ügyes gyerek, én mindig mondtam…)

Gyülekezünk:

A fiúk messziről:

Voltak nosztalgia autók:

És Nascar autó! Neki volt a legdurvább a hangja, bőgött rendesen. A Nascar-autót vezette Sebastien Buemi. (Életében először, állítólag először le is fullasztotta.)

Vettel felülről:

Miután befejeződött a furikázás, elnéztünk a Dóm térre, hogy közelről is láthassuk az autókat. Na, itt következett be a már fent említett aláírásosztás, ami elég szürreális élmény volt, mivel autónézegetés közben egyszer csak azt vettem észre, hogy kb. két méterre áll tőlem Vettel. Persze, nem készültünk semmivel, egy üres papírt csak nem fogok már aláiratni, és a mobil sem volt kéznél, így mire sikerült előszednem, addigra sajnos pozíciót veszítettem és sajna, a Forma 1-es pilóták nagyon kicsik. (Abszolút. Ráadásul most már soványak is. Vettel valójában csak egy vigyorból áll.)

Így kénytelenek lesztek elhinni nekem, hogy az ott Vettel fél oldala. Sebi nagyon aranyos volt egyébként, egyfolytában vigyorgott és vöröslött. Mármint a haja.

Mindenesetre jobb volt ezen a szerencsétlenkedésen most túl esni, úgy érzem megfelelő felkészülés volt ez Halléra, ahol jövőre RF sapkával a hónom alatt, RF macival a kezemben fogom zaklatni Fedet, és addig mosolygok valami német úriemberre, amíg az hajlandó lesz közeli Fed képeket készíteni arról, amint Fed a füle mögé helyezi azt a kis rakoncátlan fürtöt, aztán akkurátusan kisimítja a maci fölsőjét, ujjacskáját a fölső alá helyezi és szépen rákanyarítja az 1 felirat mellé az aláírását… (aha. persze. álmodik a nyomor. )

hm, szóval, igen, szépek voltak az autók:

Ja, és dög meleg volt. Azt hiszem, most már soha senki nem fogja meggyőzni a Forma 1-eseket, hogy mi nem egy sivatagi ország vagyunk

a Formula.hu beszámolója – képekkel

origós cikk sok képpel

(jegyzettekkel ellátta: Egér)

Fel, fel, a csúcsig /Majd le. Ekkora marhaságot :) /

Sikerült végre beszereznem a képeket a többiektől (én nem vittem gépet, a fotók Lacinak és Beának köszönhetőek), így itt a beígért hegymászós poszt

Szóval van egy kollégám (Laci), aki tiszta hegyőrült, örökké mászik, és kitartó munkával sikerült néhányunkat rávennie, hogy mi is próbáljuk ki. Persze, hogy ne csak unalmas túrázás legyen – tekintettel a max. hegymászó falas ismereteinkre – kitaláltuk, hogy  via ferratázni megyünk. (Na jó, Laci találta ki, de mi meg helyeseltünk, szóval nem kenhetjük az egészet L-re.)

Az Alpok legkeletibb csücskét szemeltük ki erre, a Rax-Alpokot, valamint a hozzá kapcsolódó Höllentalt. Tulajdonképpen az utóbbi egy gyönyörű és szép nagy völgy, amelyet a Rax vesz körül. A szállásunk a szürreálisan osztrák Hirschwangban, a hegység lábánál volt.

Höllental/Rax:

A szállásunk (amit bárkinek jó szívvel tudok ajánlani, ha errefelé jár):

Három napra mentük, a főtúrát a második napra terveztük. Előző nap, biztos, ami biztos, megnéztem a menedékház hegymászós könyvében, hogy milyen útra is megyünk másnap (nem mintha nem bíznék meg Laciban, csak, hogyismondjam, az ő fogalmai arról, hogy mi a könnyű, mi nem, mi a veszélyes, mi nem, egy kissé, hm, eltérnek az enyémtől/normális emberétől).

Mire végére értem a leírásnak egész megnyugodtam: 5-6 óra, szükséges technikai ismeret egytől ötös skálán egy, leesés esélye “keine”, a kondíció ugyan négyes, de itt a lehetőség letesztelni mire jó a tájcsi, Bergerfahrung három, hm, na jó, ez majd jön, szóval tényleg semmi gáz. Azt ugyan láttam, hogy a szezon júniustól van és április-májusban vigyázzunk, mert hó lehet, de Laci azt mondta, ha hó van, akkor nem megyünk, meg hát láttam ugyan, hogy havas a teteje, de hát addig úgyse megyünk fel…

Hah.

Szóval másnap mindenki nyugodtan és boldogan készült (némi segítséggel),

majd nyugodtan baktatott egy órát a kiindulási helyig,

aztán belekezdett a hatórás túrába (…),

másztunk és (itt még) vigyorogtunk (ez ugyan ezen a képen nem látszik, de tényleg ),

aztán megérkeztünk az első hófolthoz, mert természetesen volt hó és természetesen nem fordultunk vissza. Giving up is for pussies.

Világbajnokok, csigák és nyugdíjasok.

”A mi csapatainkban volt és jelenlegi világbajnokok vannak, most meg egy majdnem nyugdíjas meg egy jó fej csiga harcol a címért. Ráadásul lehetetlen, hogy utolérjük őket, három-négy futam múlva el is dől a vb. Mit fognak akkor nézni a drukkerek? Jobban járnak, ha rádión hallgatják, ki a fene kíváncsi erre?”

- Flavio Briatore

Engem érdekel a jófej csiga. Sőt. Őszintén remélem, hogy megnyeri a vb címet. (Jaj, szegény. Fussunk ennek neki még egyszer. Utálom Buttont. Remélem, egyetlen futamon sem fog célba érni.)

Tudom, mindig is hülye ízlésem volt. Valószínűleg ezért kedvelem Alonsót is.

(Azért Flavio megnyugodhat egy kicsit: Alonsonak sikerült a 2. helyet elcsípnie az időmérőn.)

Amikor a BSG találkozik Feddel

Tegnapi BSG rész:  Sam, aki profi sportoló volt,  egy riporterrel beszélget még Capricán.

You’re on pace to land in the hall of fame some day. But you still haven’t won a championship and now the c-bucs are in a rebuilding year. If you don’t get to hoist the cup before you retire, will you consider your career to be incomplete?

Well, right now, I’m just, uh, focused on getting stronger and helping out the team any way I can. Um, I… Yeah.  Hmm. Look, you want to know the truth? I don’t really care about the stats or the cup or the trophy or anything like that. Um, in fact, even the games aren’t that important to me.  Not really. Is the perfect throw, okay? Making the perfect catch. The perfect step and block. It’s perfection. That’s what it’s about. It’s about those moments when you… When you can feel the perfection of creation. The-the beauty of physics. The wonder of mathematics. You know, the-the elation of action and reaction. And that is the kind of perfection that I want to be connected to.

Mondom én, hogy creeepy. Lehet, hogy RMD Fed-fan

Csakhogy értsük, hogy miről van szó, Fed interjú, 1996-ból:

“I know that I can’t always complain and shout because that hurts me and makes me play worse,” he said. “I hardly forgive myself on any mistakes although they’re normal.” He looked in the distance and said almost to himself—“One should just be able to play a perfect game.”

Playing a perfect game—that’s what motivated him. He didn’t want to just defeat opponents and win trophies, even if he liked the idea of becoming rich and famous or both, as he admitted. For him, instinctively, the journey was the reward and the journey involved hitting and placing balls with his racquet as perfectly as possible. He seemed to be obsessed with this, which would explain why he could become frustrated even after winning points. He didn’t want to dominate his opponent in this rectangle with the net that fascinated him—he wanted to dominate the ball that he both hated and loved.

Kár, hogy elérni a tökéletességet sokkal nagyobb feladat, mint legyőzni az ellenfelet. Samnek is félig robottá kellett válnia, és bele kellett repülnie a napba, hogy elérje azt.

Ööö, őszintén remélem, hogy Fed egyiket sem tervezi

Mire kell az a hiányzó 1%?

Itt a bizonyíték, hogy azok a bizonyos futóedzések nemcsak a Nike (akivel állítólag szerződése van…) legújabb kollekciójának bemutatására szolgáltak: Milo elindult a hétvégi Las Vegas maratonon, amit a 11 ezer induló közül a 826. helyen fejezett be, 3:58:58-as 3:55:12-es időeredménnyel. Grat!

Hamár Milo: Ad, most hogy már te is beléptél az aktívan sportolók táborába, hamarosan meg fogod érteni azt, amit Eszter, Roger és én már régóta tudunk: a ruha és a sportteljesítmény közötti igen szoros összefüggést.

Q: A sport gear producer said the player is 99%, the equipment is the missing 1% – do you use special shoes, custom rackets etc?

A: For me its important what I wear:  I want to look good in my clothes and so far I’m happy with Nike and Wilson, so that’s about it.

Roger egy 2001-es interjú során. (Az egészet érdemes elolvasni, nagyon vicces )

Kampány indul

Ad, ezt mindenképpen olvasd el!

Látod, máris közelebb érzed magadhoz a teniszt, ugye?

Hm. Hát igen.

Azt hiszem, jobb lett volna az a dubai nyaralás. Bakker. Úgy tudtam, hogy ez lesz, miért nem küld nekem egy SMS-t, mielőtt el akar indulni valamelyik tornán?

Nem mintha rosszul kezdődött volna: Stepanek nem okozott gondot, Tsonga egy vicc volt, JMDP-nek is van min gondolkodnia/fejlődnie, aztán jött Andy…

Aki azt hiszem, nagy gondot fog jelenteni jövőre, és nemcsak a kemény borításon. Nagyon szépen játszik és esküszöm, olyan pontokat csinál, mint amiket Roger szokott. És 21 éves. Tudom, tudom Nadal ide meg oda, de egyszerűen nem kérdés, hogy kettejük közül ki a tehetségesebb és ki fog igazán nagy dolgokat véghez vinni, ha nem lesz sérült.