Címkék
Az történt, amit tudtunk, hogy történni fog, Rog négy szettben kikapott Rafától az idei AO elődöntőjében.
A meccs úgy indult, ahogy várható volt, Fed jól kezdett, Rafa álmosan, Fednél végre taktikát is láthattunk Rafa ellen, igyekezett Rafa mostanság korántsem acélos fonákját szétszedni, emellett jól szerválni és fogadni, valamint hálójátékozni.
Nem állíthatnánk, hogy elsöprő sikere lett volna mindennek, de rövidítésre hozta a szettet, sőt, még meg is nyerte azt.
Az optimistább Fed szurkolók ezen a pontok elkezdtek reménykedni, a reálistábbak ránéztek az órára – hatvan perc telt el-, és legyintettek egyet.
Nekik lett igazuk, Fed egy szettig bírta ezt a játékot, a második szettben jött a menetrend szerinti összeomlás, elfáradt, muszáj volt a szünet, visszaállt hátra, nem tudta felszálló ágban kezelni a labdákat, a fogadások is visszaestek, el is ment a szett, viszonylag gyorsan.
A harmadik szett döntő jelentőségű volt a meccs szempontjából, ezt tudták mindketten. Ennek megfelelően meglehetősen ideges, nem túl magas színvonalú szett volt ez, mindenki azt játszotta, amit tud, különösebb koncepció nélkül. És itt újra előjöttek a jól megszokott koreográfiák: Fed hiába brékel, rögtön visszaadja, kamikáze módon rohangászik a hálóhoz, Rafa szépen elüt mellette, de még így is rövidítés, ahol aztán se kép, se hang.
A meccs itt már elment, de még bíztam egy öt szettesben (küzdjön meg Rafa ezért a győzelemért), és akár meg is lehetett volna, ha van egy kicsi szerencséje, de Rafa ellen én abban már nem hiszek.
A negyedik szettben abban a tudatban, hogy ennek a meccsnek már vége, Fed visszahozta az első szettes játékát, szabadon kezdett ütni, volt, hogy meg is zavarta Rafát. De mindegy volt végül, mivel nem sikerült a lehetőségeket értékesíteni, az AO-s szerva pedig sajnos nem elég hatékony, így törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb el fogja veszíteni azt.
Rafa semmi különöset nem csinált egyébként, saját hibahatárán belül játszott, jól szervált, keveset hibázott, a többi már jött magától, Fed elintézte.
Az történt tehát, amit a körülmények alapján meg lehetett jósolni előre, lassú pálya, Fed nem tudja gyorsan befejezni a pontokat, a hálónál Rafa elüt mellette, az ütések erejét elnyeli a borítás, a szerva nem pattan magasra, és nem elég gyors, olyan játékot kell játszani folyamatosan, amit soha máshol, senki ellen. Rafának meg azt kell játszania, amit álmából felkelve is tud, nem kell új taktikán gondolkoznia, nem kell a meccs közben váltania, azt kell csinálnia, amit mindig, az összes meccsükön.
Semmi, ami történt köztük az elmúlt nyolc évben, nem szól másról, mint arról, hogy mit lehet kezdeni a világ valaha volt legjobban pörgetett tenyerese ellen nagyjából hasonló testmagassággal és egykezes fonákkal lassú és közepes lassú borításokon.
Minden innen indult, és mindaz, ami aztán hozzácsapodótt, ebből következik.
De ha őszinték vagyunk, így egymás közt, akkor mindnyájan pontosan tudjuk, hogy mostanra már jóval többről van szó, mint egyszerű technikai jellegű problémáról.
Falakról van szó, korlátokról, démonokról. Olyanokról, amelyek túlmutatnak a teniszpályán, és amelyek legyőzése egy életre szóló feladatot jelentenek majd.
Amikor az ember szurkolni kezd valakinek, általában azért teszi, mert azt a játékot játssza, amit szeret, mert szimpatikus emberileg, mert örömet talál abban, hogy a meccseit nézheti. Ha sikeres sportolóról van szó, az külön főnyeremény, mert néha jó örülni olyannak is, amihez valójában semmi közöd sem volt.
De mindig van egy pillanat, amikor rájössz, azok a démonok akkor is léteznek, ha úgy tűnik, lehetetlen, hogy létezzenek, hiszen miért léteznének, mi oka lehetne rá, mindent megkapott, amit ember megkaphat. És ez az a pillanat, amikor eltűnik a mesehős, amikor megszűnik az idol, és hirtelen megtalálsz valamit, amihez kötődni tudsz, amit jól ismersz.
Ezért fáj ez, még mindig, sokadjára.
Mert szeretnénk hinni, igenis, sikerülhet, nem vagyunk arra kárhoztatva, hogy az úton összeszedett csomagok egy egész életre velük legyenek, jó lenne hinni, hogy nem kell magunkkal cipelnünk őket, egész addig, amíg végleg vége nem lesz.
Valójában nem azt szeretnénk, hogy Fed a pályán győzzön. Azt szeretnénk, hogy győzzön, helyettünk is.
Talán, lehet, hogy sikerülni is fog ez neki egyszer. De ehhez az kell, hogy ne legyenek félelmei többet.
Félelmei, amiknek semmi köze sincsen Rafael Nadalhoz.
Grat, ilyen gyorsan ilyen klassz kis írás!
Vagy már megolt a skicc?:)
Azé köszönjük a törődést!!
Persze, vannak ilyen sablonjaim (Fed-Rafa, Fed-Djokó, Fed-Tsonga, Fed-Falla), aztán amelyik kell épp, azt előhúzom
(Edzésen volt időm, h kigondoljam, mit fogok írni
)
Nagyon jó, köszi!
“amelyek legyőzése egy életre szóló feladatot jelentek majd.” —> jelentenek gondolom.
Szép cikk, meghatóan líraira sikeredett a vége.
Én azonban nem démonokban gondolkodom. Szerintem ami Rogerrel történik az a “figyelmeztetés” Nadal “felhasználásával “, hogy a fák nem nőnek az égig. Van egy határ, amit te magad nem tudsz átlépni egyedül, csak segítséggel. De azt kérni kell és hinni benne .
Persze lehet különböző világi praktikákkal kondicionálni az agyat, de célravezetőbb egyszerűen odafordulni a “szabadítóhoz”.
Szerintem ez az odafordulás hiányzik Rogerből, sajnos.
Ez a cikk méltó Rogerhez, több ez annál hogy jó. A cikk olvasása után kicsit jobban sírtam, mert nagyon pontos és szívből jövő gondolatok. Köszönjük Krumplicukor.
Szuper írás megint,köszönöm!
Az a végtelenül tiszteletre méltó Rogerben, hogy még mindig hisz és próbálkozik,ahogy tavaly az RG-n is,most is,hogy képes felállni ezekből a pofonokból.Nem tudom,mi kell ahhoz,hogy egyszer egy ilyen szoros meccs Rog javára dőljön el,talán az “égiek” is,de remélem egyszer majd sikerül,talán pont a páratlan pályafutás lezárásaként.Az lenne az igazi “tündérmese”:)
Reblogged this on ♫ ~ and i'll find strength in pain ~ and commented:
:-/
fedforever : én most valahogy úgy érzem, hogy bármennyire is szeretem Rogert, nem tudom sajnálni azért, mert kikapott. Az egoja megint nagyobb volt szerintem, mint kellett volna.
Nem játszotta azt, amiben az utóbbi fél évben sikeres volt.
Valószínű , hogy azt nem tudta volna most eredményesen és a nehezen megnyert első után még tükörsima háromban kikap Nadaltól , de belemenni ebbe a futkosós játékba, amiben a spanyol mindig is jobb volt ! Mire számított ?
Ha nem lesz képes ezt a ” tökéletességre törekvést ” megrendszabályozni önmagában , akkor ennek biztos nem lesz tündérmese a vége. Fogalmam sincs hány “figyelmeztetés ” kell még neki, de egyelőre nem nagyon okul ezekből.
perfect:azért “fejlődik”,már párszor sikerült csúnyán nyerni és kevesebbszer “szépen” kikapni:)
Perfect, nézted a Mari-Djokó meccset? Mert szvsz minden benne volt.
Az atp és itf a lehető legjobb úton halad afelé, h kicsinálja néhány évre a teniszt, ez már a nem normális kategória. Fed előtt azért le a kalappal, h ezt még bevállalja, a helyében már rég hagytam volna a fenébe.
Persze, Rafa nyavajoghat, h rövidíteni kellene a szezont, Fed pedig nem teheti meg, h amellett álljon ki, h gyorsítsák már a pályákat egy kicsit, de lassan eljutunk oda h muszáj lesz. Nem tudom, mikor fog leeseni mindenkinek, h gáz van, h túl messzire mentek, de tartok tőle, h még sokáig nem.
Ettől még elkeserítő, h a világ valaha volt egyik legtechnikásabb teniszezője esélytelen az év háromnegyedében, mint ahogy az is, h ezek a szerencsétlenek év végére szétesnek és harminc éves korukra lépni se fognak tudni.
Az ötórás meccsek nem szórakoztatóak, az h minden labdamenet ugyanaz, nem szórakoztató, ez egy katasztrófa. Mostanság egyébként inkább női meccseket nézek, azok még befogadhatóak és emberközeliek.
Nagyon egy “húron pendülünk”…
Elkezdtem este 8kor, mikor megjöttem melóból nézi a Murr-Djoker mérkőzést. és 2 szett után hagytam, pedig a szüneteket áttekertem, hogy ne menjen vele ez idő…
Borzasztó a pötyögés… Persze kell ilyen is, de nem ennyi.
Első szett után mondják hogy 5 nyerő 15 ki nem kényszerített Murrnál, de Djokeré sem sokkal jobb…
Ja és No1 vs No2…
Lehet érdemesebb nézni a top 10-en kívüliek mérkőzést…
Amúgy szerintem hamarabb meglesz a váltás, mint gondolnánk, mivel a nézettség nagy úr. Szerintem ha látják a TV társaságok hogy csökken a nézettség, főleg ha menet közben kapcsolják ki a TV-t, akkor lépni fognak.
Egyébként azt néztem, hogy a helyszínen is volt jópár üres szék, ami azért durva, mert az ausztrálok csak januárban nézhetnek magas szintű teniszt, ellenben EU-val és USA-val, ahol 2-2 szezon van,…
Jó ideje rinyákolok már,hogy ezekkel a teljesen egyforma lassú borításokkal lassan vége a tenisznek.Nem a szezont kéne rövidíteni, hanem különböző pályaborításokat csinálni,és akkor nem tartanának órákon át a meccsek.Röhej, hogy nem lehet nyerőt ütni, minden borításon ugyanaz a játék-kereszt,kereszt orrvérzésig míg valaki megunja és vált,azt meg rendszerint elrontja,vagy megy a kiszorítósdi.
Nálam nagyobb teniszbolond kevés akad,régebben MINDEN teniszmeccset végignéztem amihez csak hozzájutottam,ma már csak Rogert nézem végig, a többiekre időnként odakapcsolok,hogy mi az eredmény.
Szerintem eljutottunk már arra a pontra,mint a szerva-röpténél,változásnak kell következni.Kár,hogy Roger ezt már nem “éri” meg,néhány győzelemmel “szegényebb” lett ő is mi is.
Én sem élvezem ezt a gladiátorháborút, sokszor leírtam már.
Én is sajnálom, hogy Fed ezzel a tenisszel és fizikai állapottal, ahogy Krumpli tökéletesen megfogalmazta, esélytelenné vált az év első két harmadában.
De ettől még Roger problémája ( démonja ) megmarad, sajnos.
Ha a női és a ffi döntősöket megnézzük, u.az a kategória szerintem . Hiába van a nőknél pár jól teniszező antiagresszor, ők is képtelenek eljutni a csúcsra, amit én nagyon sajnálok, mert szívesen nézek női teniszt is.
A váltás tekintetében nem vagyok optimista. A gladiátorok harcát sokan szeretik, leülnek mellé a tv elé, a hosszú meccsek alatt legföljebb kajálnak egy jót , de a láda bekapcsolva, a reklámok futnak.
Én csak abban reménykedek, hogy azok akik jöhetnek, talán Potro, meg majd egy-két év múlva , feltéve ha eljutnak oda : Raonic, Tomic , Dimitrov nem tűnnek ilyen utcai harcos típusúaknak.