Címkék

, , , , , , , ,

Fed sorozatban tizenöt megnyert meccsnél jár, jó lenne hozzátenni még kettőt, és akkor megint írhatom a számos posztcímeket.

Nagyjából ennyi a tanulsága a WTF csoportmérkőzéseinek, amellett, hogy a Djokó drukkerek komolyan elkezdhetnek aggódni amiatt, hogy a szerb vállát mikorra fogják helyrerakni, valamint a Rafa drukkerek lelkét sem dobhatta fel túlzottan a londoni kiruccanás.

Négy teniszező volt, aki rendesen felkészült az idei Mesterek Tornájára, közülük háromnak egyértelműen a keménypálya a legjobb borítása, kettőnek ezen belül is a fedett pálya, míg a negyedik játszott már döntőt itt.

Sok számolgatás, és utolsó pillanatig kérdéses továbbjutás mellett végül, teljesen igazságosan, ez a négy teniszező fog megküzdeni azért, hogy a döntőben is pályára léphessen.

Délután háromtól Fed-Ferrer, míg este kilenctől Berdych-Tsonga mérkőzések lesznek, remélhetőleg színvonalas tenisszel.

Rog igazából teljesen magabiztosan, jó játékkal nyerte meg a saját csoportját és szerzett hatszáz pontot (1500-at véd, szóval minden meccs számít), azért mondom, hogy igazából, mert út közben voltak néha kételyeink.

A Tsonga elleni meccset nehéznek vártam, az is lett, de tekintve, hogy Rog szervája csodálatosan működik most, nagy baj nem lett belőle. Tsonga hozta azt, amit már megszoktunk tőle, végtelen homályok és ellenállhatatlan zúzás egy meccsen belül (borzasztó lehet ellene játszani), de Fed Wimbledonban megtanulta, nem szabad arra várni, hogy újra kiessen a ritmusból, muszáj mindent megtenni annak érdekében, hogy tényleg kiessen, már nem várja széttárt kezekkel, hogy mikorra hagyja abba. Ennek az eredménye három egymást követő győzelem, és van egy olyan érzésem, hogy ennek a tudásnak a gyakorlására lesz még ideje, akár ezen a tornán is.

Aztán következett minden Fedes álommérkőzése, Rafa ellen. Igen, nem hülyültem meg, tulajdonképpen különösebb izgalmak nélkül vártam ezt a meccset, mivel, számomra, egyértelműen kiderült már eddig is, hogy Rafa jobb salakon, mint Fed, fedett pályán viszont Fed jobb, mint Rafa. Sokkal jobb. Még sose kapott ki tőle ilyen körülmények között, és a győzelmei mindegyike igen meggyőző volt, még a tavalyi, élete formájában játszó Rafa elleni is.

Rafa most mindenben volt, csak élete formájában nem, a kettő kombinációja pedig Rafa karrierjének egyik legsúlyosabb vereségét hozta, amit Rafa a maga megszokott módján vett tudomásul (“nem játszottam rosszul, de ha így játszik, akkor jobb nálam”), Fed pedig a 6-0 minden pillanatát kiélvezte, amennyire csak lehetett. Majd közölte, hogy “legalább van egy olyan borítás, ami nekem kedvez.”

Helyesek voltak nagyon, mint mindig.

A Fish elleni meccs formalitás volt csupán, Mardy már kiesett, Fed pedig továbbjutott, ennek megfelelően a két öreg bemutató meccset csinált a mérkőzésből, bajtársiasan megosztottak két szettet, a harmadikra hagyták a döntést, de abban is olyan labdameneteket játszottak és olyan hangulatot teremtettek, mintha a Madison Square Gardenben játszanának sok-sok pénzért. A közönség hálás volt érte.

Így érkeztünk el a mai naphoz, és Ferrerhez, aki Murray-t és Djokót verte, majd tegnap este három szettben kikapott Berychtől, így lecsúszott az első helyről, pedig nagyon nem szeretett volna Feddel játszani. Ettől még ismerjük Ferrut, és tudjuk, hogy mindent és még azon túl is meg fog tenni annak érdekében, hogy második döntőjét játszhassa itt.

De ettől még illene megnyerni ezt a meccset, ha már a rekord hatért hajt az egyszeri teniszező.