Címkék

, , , , ,

Fura érzés úgy GS döntőt nézni, hogy helyenként őszintén, szívből sajnálod Rafát. Nem mintha bármi bajom lenne egyébként vele, de Rafa-döntőket az esetek többségében Fed érdekeltsége miatt néztem, és ezekben valahogy mindig eljött egy olyan pont, amikor egyébként békés szívemben olyan érzések keltek életre, amikre nem voltam büszke…

Djokó helyenként megalázóan, és minden pillanatban esélyt sem adva verte meg Rafát hétfőn, a US Open döntőjében, az évben sorozatban hatodszorra.

Lehetne sokat írni a meccsről, meg lehet keveset is, és mindkettőben benne lesz a teljes igazság. Elemezhetném, hogy Rafának miért teljesen reménytelen a győzelem Djokóval szemben, amíg a szerb így játszik, hogy miért volt a rengeteg nyesés és a néha-néha fed-i pontfelépítés a végső kétségbeesett próbálkozás jele, beszélhetnék a lelki tényezőkről, arról, hogy ennél jóval jobb szerva kell ahhoz, hogy ne legyen csúnya a vége (nem győzelem, csak… ne ilyen), de a végeredmény ugyanaz lesz: Rafa karrierjének egyik legnagyobb vereségét szenvedte el két nappal ezelőtt.

Tudom, Rafa nem erről beszélt a sajtótájékoztatón, és különben is a harmadik szettet megnyerte, de… valójában nem volt a meccsnek egy olyan momentuma sem, ami Rafa számára egy szebb jövőt sugallt volna.

Mert a helyzet az, hogy az első két szetthez nem volt köze. Sőt. Djokó játszadozott vele, kénye-kedve szerint, egyértelműen üzenve: nemcsak egyszerűen jobb vagyok. Bármit megtehetek veled.

Nem is emlékszem rá, mikor láttam utoljára ennyire tisztán kivehető macska-egér játékot a pályán.

A harmadik szett? Rafa végső kiállása, a válasz: igen, igazad van. Bármit megtehetsz velem, ezt tudom is, de cseszd meg, foggal-körömmel fogok harcolni, mert nekem is van becsületem, még akkor is, ha többre nem lesz elég, mint arra, hogy az öltözőben a szemedbe tudjak nézni.

Djokó háta feladta a szolgálatot a harmadik szettre, a meccset gyakorlatilag első szerva nélkül fejezte be, a negyedik szettben ezért inkább visszavett a szervák sebességéből, ezzel egyébként végképp megzavarva Rafát, Rafa pedig valószínűleg játékának és fizikai teljesítőképességének maximumát hozta a harmadik szettben egy öngyilkos játékfelfogással, így sikerült a TB. Az utolsó szettre Rafának pedig sem fizikai, sem mentális ereje nem maradt, és Djokó továbblépett rajta, az idei hatvanhatodik győzelméért.

Hogy hogyan tovább? Nyilván ez a mostani Djokovic nem lesz mindig itt. De  a teniszezők csúcsévei huszonnégy és huszonhat éves koruk közé szoktak esni, és ha megnézzük a korábbi hasonlóan brutális éveket produkáló játékosokat (McEnroe, Fed, Wilanders), a következő évben sem tűntek el, így amennyiben váratlan sérülés, betegség nem jön közbe, nem számíthatunk sokkal rosszabb Djokovicra jövőre sem.

És hacsak Rafa nem születik újjá egy támadó szellemű, nagy ütőerejű, atomszervájú, lelkesen röptéző, a teniszről mindent tudó teniszező képében, esélye sincsen Novak ellen.

Alig fejeződött be Novak ünneplése New Yorkban, a top négy már más kontinenseken készül a hétvégi Davis Kupa fordulóra.

Novak Belgrádban van, az argentinok elleni elődöntőre érkezett, de Novak szerint azért kicsi az esély arra, hogy pénteken pályára lépne. Rafa Cordobában fogja a spanyolokat erősíteni a franciák elleni elődöntőben, Mari a magyar csapat elleni eurózóna fordulóra készül Glasgowban.

Fed átrepülte a fél világot, tegnap megérkezett Sidneybe, és már fűre lépett,

 

legendákkal találkozott,

 

kiegészült Stannel.

 

Nem lesz könnyű dolga a svájciaknak, Fednek nem sok ideje volt az átállásra, Stan sérüléssel küszködik, és a Hewitt-Tomic által fémjelzett hazai csapat mindent meg fog tenni, hogy Lleytonnak ne ez legyen az utolsó tornája a karrierje során.