Címkék

, , ,

Mondjuk ki kerek-perec: ezt a Fed Csapat nagyon elb@szta.

Előzetesen úgy gondoltam, hogy a Roland Garroson majd játszik egy negyeddöntőt, aztán Wimbledonban egy döntőt.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez fordítva lesz.

A Roland Garros alatt azt mondtam, kell az elődöntő ahhoz, hogy sikeres Wimbledont játsszon. Ez meglett, de legközelebb pontosabban kell kérnem: csak az elődöntő bőven elég lett volna. Akkor már tudtam, amikor bekerült a döntőbe, hogy ennyi volt. Az elveszített döntő utáni nyilatkozata után pedig teljesen biztos voltam benne.

Fed augusztusban harminc éves lesz. Már nem tud három héten belül kétszer csúcsra futni, nem az van, ha RG-n ennyire jól játszik, akkor majd Wimbledonban a csillagokat is lehozza az égről.

Nem, két hét szünet alatt elment a fonák, a stabilitás a közelében sem volt az RG-n látottaknak, a szerva is képes volt kihagyni, hosszabb időkre.

És ami még ennél is fontosabb: egyetlen pillanatra sem láttam azt rajta, ha vért kell áldoznia, vért áldoz, ha fel kell szántani kétszer a center pálya földjét, felszántja, hogy ez az a torna, amire egy éve készül, hogy ez az, ami a legfontosabb a számára.

Éreztem már az RG döntő utáni sajtótájékoztatón, hogy ez most nagyon fájt. Jobban, mintsem hihettük volna. Ott és akkor tényleg hitt benne. És ha most sem, akkor soha.

Úgy látszik, már nem képes arra, még Wimbledon kedvéért sem, hogy  újra nekikezdjen. Hét meccs, nulláról, előlről.

Persze, ha bele akarunk menni a részletekbe, akkor volt ennek a negyeddöntős búcsúnak sok technikai oka.

Gyakorlatilag csak a szerva volt azon a szinten a tornán, amin lennie kellett, amellett hogy az sem volt annyira megbízható, mint RG-n. Nekem úgy tűnt, és majd lesznek okosabbak, akik kijavítanak, hogy sokkal olvashatóbb volt, mint salakon, a kifelé vágott szervák valamiért nem működtek annyira (természetesen ez relatív, hiszen mégiscsak fű), és mindegyik ellenfele egy idő után egész jól kezdte olvasni őket.

De emellett csak a sebesség volt olyan, ami topjátékoshoz illő, ezt átmentette RG-ről, nagyon pörögtek a lábai, de a játékának a többi eleme nem volt igazán jó.

A fogadások visszaestek az RG előtti szintre, a fonák a tavaszira, és nem érezte a röptéket sem, néha-néha persze voltak extra ütései, de nem akármikor, nem akkor, amikor csak akarta.

Fed igazából már három éve nem játszik jól Wimbledonban, kérdés, hogy mi ennek az oka, valószínűleg a reflexek, vagy egyéb apró dolgok, nem hajol már annyira le, ésatöbbi, de ettől még joggal bízhattunk abba, hogy idén, talán másként lesz. Hiszen jó formában van, és végre van edzője is.

Be kell vallanom, az első három meccs után már teljesen biztos voltam benne, hogy nem fogja megnyerni ezt a tornát, egyszerűen nem játszott azon a szinten, ami ehhez kellett volna, de a döntő még így sem volt egy elrugaszkodott elképzelés.

De ehhez kellett volna, hogy ne csak a saját adogatásaira figyeljen, hanem már a Kukuskin elleni meccs első gémétől kezdve erőltesse a szervafogadásokat, hogy ne elégedjen meg az egy-egy brékkel szettenként, hanem próbáljon darálni, próbálja erőltetni a szerva-röptét, próbáljon alapvonaljátékot játszani, próbáljon elütni.

Fed nem Sampras, és már nem is lehet eredményesen olyan teniszt játszani, mint amit ő játszott, és egyszerűen luxusnak éreztem, hogy Hewitt ellen nem is próbált meg labdameneteket kialakítani, és nem is zavarta, hogy gyakorlatilag három ütésnél hosszabb labdamenetben valamit mindig elvét.

Mondjuk ki: Fed nem játszott sem szép, sem ötletes játékot ezen a Wimbledonon, nem játszott sem füves pályás teniszt, sem alapvonalas teniszt, sem erőteniszt.

Luxusnak éreztem a 0-40-es szervagémeket, a szettet nem tudom kiszerválni Mannarino elleni megmozdulásokat, azt, hogy két szett erejéig elmegy az első szerva, azt, hogy egy veszélyes, olyan típusú teniszt játszó, amivel mindig is gondom volt, és egyszer már fordított ellenem kategóriába eső játékos ellen leeresztek két megnyert szett után a harmadik szett elején.

Miközben mindent tudok erről  a játékról, láttam már mindent, és pontosan tudom, hogy füvön elég egyetlen egy elveszített szervagém.

Sokat elárul a mostani meccsről, hogy a legeslegelső szervagém után egyetlen egy bréklabdája nem volt, öt szetten keresztül. Ez pedig már nem azt jelzi, hogy Tsonga csodálatosan szervált. Hanem azt, hogy az ellenfél pocsékul fogadott.

Akkor már tudtam, hogy nem lesz ez meg, amikor a két szett olyan villámgyorsan ment el, hogy felocsúdni sem volt időm. Mert a Tsonga típusú játékosok ellen, amikor belelendülnek, egyetlen módszer van: lassítani kell a játékot. Zavarba kell hozni, hajoltatni kell, oda-vissza mozgatni, nem hagyni, hogy egy-két ütésben lezárja a labdameneteket. Ki kell fárasztani, el kell bizonytalanítani. Fed ebből semmit sem csinált, csak várta, hogy mikor jön az az egy rossz szervagém. De az nem  jön, ha előtte nem teszünk érte, és Fed nem tett érte.

Nem tudom, hogy ki és mi okolható ezért a fiaskóért.

Fed, aki szemmel láthatóan leeresztett az RG után, nem tudta magát felszívni Wimbledon kedvéért sem, aki azt hitte, hogy besétál nagyobb erőfeszítés nélkül az elődöntőbe?

PaulA-nak köszönhetjük ezt a teljesen téves alaptaktikát, a se ilyen, se olyan stílust?

Kinek a hibája az, ha egyáltalán hiba ez, hogy a formaidőzítés elcsúszott három héttel?

Ki tudja elmagyarázni azt, hogy egyáltalán, mi történt itt?

Mert ha fáj a háta, akkor látszik, hogy fáj, ha rossz formában van, akkor látszik, hogy abban van, ha nem megy, mert a többiek már fiatalabbak, strapabíróbbak, akkor látszik, hogy ezért veszített.

De itt semmi ilyesmi nem történt, kizárólag csak egy érthetetlen, nagyon elrontott GS.

Fed nem gondolja azt, hogy bármit is rosszul csinált volna, a sajtótájékoztatón elsősorban arról beszélt, hogy ez egy nagyon jó meccs volt, ahol Jowillie csodásan játszott, és ezért nyert. Azt mondta, hogy úgy gondolja, ő is jól játszott, és volt annyi a játékában, hogy megnyerje ezt a tornát. Azt mondta, hogy nehéz vereség ez, de nem elkeseredett egyáltalán, mert egészséges és jól játszik. És hogy jobban és többet fog dolgozni, mint eddig bármikor.

Tehát mindazt mondta, amit ilyenkor mondani kell.

Kérdés, hogy valóban így is gondolja-e.