Címkék

, ,

Fél szemmel követtem csak a hét eseményeit, és igazából (vasárnapig) egyedül az alábbi kép mozgatta meg a… khm… fantáziámat, ez viszont rögtön több szinten is – most csak az egyikre térnék ki: ROBIN, HA LE MERSZ SÉRÜLNI HÉTVÉGÉRE, SZÉTRÚGOM  A SEGGED ÖRIHARI!

Hogy ezt ilyen szépen tisztáztuk, térjünk át Rogerre. Először is,  évek óta tartó találgatások végére tesznek pontot a következő képek, avagy mindent a hetedik Stefan Edberg-díjért:

Ami magát a tornát illeti… Fed indításként, karrierje 900. meccsén (mely 900-ból egyetlen egyet sem adott fel – nem biztos, hogy a legbölcsebb dolog, de más kvalitásairól elmond ezt-azt), kettőben verte Dentet, majd szett- és brékhátrányból fordítva háromban Stant, aki ezért masszív szeretetmegvonásban részesítette, legalábbis bizonyos túlérzékeny fedofilok és néhány kommentátor szerint. Blah. Blah. Blah. Ez a fotó azért bejön:

Az elődöntőben Ljubo következett, majd a Södöt verő Mayer a végére, én nagyjából itt kapcsolódtam be “élőben”. Mert ez a taktika már a múlt héten is annyira bejött.

A meccsről legyen elég annyi, hogy Fed nyert (64. tornagyőzelme, 50. győzelme idén), örülünk, részletesebben inkább a díjátadóra térnék ki, ami… awwwwwww. Cukiság a köbön, na. Mondjuk ahol van egy hús-vér hercegnő meg egy Roger, ott relatíve nehéz elkerülni ezt a végkifejletet. Már a jó Florian is erősen indított: előzetes tájékoztatást valószínűleg nem kapván úgy döntött, egy meghajlással ötvözött kézcsókkal üdvözli Viktóriát, de jó taktikai érzékkel mindezt olyan lassan és tétován kivitelezte, hogy Viktória még időben kezet nyújthatott neki.

Ezután belibegett Rog (a hatást lásd az első ill. második képen fent, az ellenhatást pedig lent), a megtestesült bűbáj – léptei nyomán csak úgy kavargott a tündérpor -, egy pillanat alatt fangirl-üzemmódba állította Viktóriát, és harcedzett diplomatákat ésvagy bűvészeket/pincéreket megszégyenítő rutinnal rendezte át jobb kezéből bal karjára a legkülönbözőbb méretű és formájú ajándékba kapott cuccokat.

A továbbiakban  a még mindig kissé zavart Florian meglehetősen bumfordi angollal, de rendkívül kedvesen méltatta Roger heti teljesítményét, illetve hangot adott abbéli reményének, hogy nevezett mihamarabb visszatér a ranglista élére. Roger, ha már úgyis “let me show you how it’s done”-üzemmódban volt, megdicsért mindenkit (a szponzoroktól Jonason és Thomason át a hozzáértő közönségig), majd gratulált Viktóriának júniusi házasságkötése alkalmából. Amikor pedig Viktória kimutatott a nézőtéren lelkesedő férje felé, még azt is sikerült hozzáfűznie, hogy “yeah, also Daniel”. (Kedvelem Daniel herceget egyébként. Talán csak a vastagkeretes szemüveg miatt lol.)

Rogert amúgy egy gigantikus méretű gömbbel letpték meg, ami alól úgy kellett kimentenie szerencsétlen Viktóriát (egy igazi hőőőőőőőőős), hogy aztán majdnem ő is elszédüljön vele. De nem szédült, helyette inkább bebújtak mögé barátkozni.

A kegyelemdöfést (a sokadikat) Thomas és Jonas adták meg (nem hiába emelte ki őket Fed, hehe) – Thomas közölte, hogy 2 órával a meccs előtt még volt valamijük Jonasszal, ami Fednek nem: a nevük a stockholmi trófeán. (Én Viktória telefonszámára gondoltam.) De nem bánják, mert ilyen társaságnak mindig örülnek.

Bár azt hiszem, igazán kimerítő összefoglalóját adtam a torna utolsó 15 percének, ha valaki mégis inkább saját szemével nézné meg:

Ezt sajnos muszáj, elnézést – akinek van, nyisson hozzá valami almabort… bár lassan a glöggnek van inkább szezonja…

*Svédország, szeretlek