IGEN!

Címkék

australian open, maria sharapova, victoria azarenka

Victoria Azarenka - Maria Sharapova 6-3 6-0 

GS győzelem. Világelsőség. Csodálatos köszönőbeszéd.

Még mindig a földön

Címkék

australian open, rafael nadal, roger federer, tenisz

Az történt, amit tudtunk, hogy történni fog, Rog négy szettben kikapott Rafától az idei AO elődöntőjében.

A meccs úgy indult, ahogy várható volt, Fed jól kezdett, Rafa álmosan, Fednél végre taktikát is láthattunk Rafa ellen, igyekezett Rafa mostanság korántsem acélos fonákját szétszedni, emellett jól szerválni és fogadni, valamint hálójátékozni.

Nem állíthatnánk, hogy elsöprő sikere lett volna mindennek, de rövidítésre hozta a szettet, sőt, még meg is nyerte azt.

Az optimistább Fed szurkolók ezen a pontok elkezdtek reménykedni, a reálistábbak ránéztek az órára – hatvan perc telt el-, és legyintettek egyet.

Nekik lett igazuk, Fed egy szettig bírta ezt a játékot, a második szettben jött a menetrend szerinti összeomlás, elfáradt, muszáj volt a szünet, visszaállt hátra, nem tudta felszálló ágban kezelni a labdákat, a fogadások is visszaestek, el is ment a szett, viszonylag gyorsan.

A harmadik szett döntő jelentőségű volt a meccs szempontjából, ezt tudták mindketten. Ennek megfelelően meglehetősen ideges, nem túl magas színvonalú szett volt ez, mindenki azt játszotta, amit tud, különösebb koncepció nélkül. És itt újra előjöttek a jól megszokott koreográfiák: Fed hiába brékel, rögtön visszaadja, kamikáze módon  rohangászik a hálóhoz, Rafa szépen elüt mellette, de még így is rövidítés, ahol aztán se kép, se hang.

A meccs itt már elment, de még bíztam egy öt szettesben (küzdjön meg Rafa ezért a győzelemért), és akár meg is lehetett volna, ha van egy kicsi szerencséje, de Rafa ellen én abban már nem hiszek.

A negyedik szettben abban a tudatban, hogy ennek a meccsnek már vége, Fed visszahozta az első szettes játékát, szabadon kezdett ütni, volt, hogy meg is zavarta Rafát. De mindegy volt végül, mivel nem sikerült a lehetőségeket értékesíteni, az AO-s szerva pedig sajnos nem elég hatékony, így törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb el fogja veszíteni azt.

Rafa semmi különöset nem csinált egyébként, saját hibahatárán belül játszott, jól szervált, keveset hibázott, a többi már jött magától, Fed elintézte.

Az történt tehát, amit a körülmények alapján meg lehetett jósolni előre, lassú pálya, Fed nem tudja gyorsan befejezni a pontokat, a hálónál Rafa elüt mellette, az ütések erejét elnyeli a borítás, a szerva nem pattan magasra, és nem elég gyors, olyan játékot kell játszani folyamatosan, amit soha máshol, senki ellen. Rafának meg azt kell játszania, amit álmából felkelve is tud, nem kell új taktikán gondolkoznia, nem kell a meccs közben váltania, azt kell csinálnia, amit mindig, az összes meccsükön.

Semmi, ami történt köztük az elmúlt nyolc évben, nem szól másról, mint arról, hogy mit lehet kezdeni a világ valaha volt legjobban pörgetett tenyerese ellen nagyjából hasonló testmagassággal és egykezes fonákkal lassú és közepes lassú borításokon.

Minden innen indult, és mindaz, ami aztán hozzácsapodótt, ebből következik.

De ha őszinték vagyunk, így egymás közt, akkor mindnyájan pontosan tudjuk, hogy mostanra már jóval többről van szó, mint egyszerű technikai jellegű problémáról.

Falakról van szó, korlátokról, démonokról. Olyanokról, amelyek túlmutatnak a teniszpályán, és amelyek legyőzése egy életre szóló feladatot jelentenek majd.

Amikor az ember szurkolni kezd valakinek, általában azért teszi, mert azt a játékot játssza, amit szeret, mert szimpatikus emberileg, mert örömet talál abban, hogy a meccseit nézheti. Ha sikeres sportolóról van szó, az külön főnyeremény, mert néha jó örülni olyannak is, amihez valójában semmi közöd sem volt.

De mindig van egy pillanat, amikor rájössz, azok a démonok akkor is léteznek, ha úgy tűnik, lehetetlen, hogy létezzenek, hiszen miért léteznének, mi oka lehetne rá, mindent megkapott, amit ember megkaphat. És ez az a pillanat, amikor eltűnik a mesehős, amikor megszűnik az idol, és hirtelen megtalálsz valamit, amihez kötődni tudsz, amit jól ismersz.

Ezért fáj ez, még mindig, sokadjára.

Mert szeretnénk hinni, igenis, sikerülhet, nem vagyunk arra kárhoztatva, hogy az úton összeszedett csomagok egy egész életre velük legyenek, jó lenne hinni, hogy nem kell magunkkal cipelnünk őket, egész addig, amíg végleg vége nem lesz.

Valójában nem azt szeretnénk, hogy Fed a pályán győzzön. Azt szeretnénk, hogy győzzön, helyettünk is.

Talán, lehet, hogy sikerülni is fog ez neki egyszer. De ehhez az kell, hogy ne legyenek félelmei többet.

Félelmei, amiknek semmi köze sincsen Rafael Nadalhoz.

Néhány szám

Címkék

australian open, rafa nadal, roger federer, tenisz

Kemény pálya, szabadtéri: 4-1

Miami 2004 Nadal
Miami 2005 Federer
Dubai 2006 Nadal
AO 2009 Nadal
Miami 2011 Nadal

Elődöntők: 3-2

RG 2005 Nadal
Mesterek Kupája 2006 Federer
Mesterek Kupája 2007 Federer
Miami 2011 Nadal
Madrid 2011 Nadal

Grand Slamek: 7-2

RG 2005 2006 2007 2008 2011 Nadal
W 2008 Nadal
AO 2009 Nadal
W 2006 2007 Federer

Utolsó négy GS: 4-0

RG 2008 Nadal
W 2008 Nadal
AO 2009 Nadal
RG 2011 Nadal

Megtanulunk-e holnap repülni?

Ezer lépés

Címkék

australian open, juan martin del potro, roger federer, tenisz

“Jól mozgok. Jól szerválok. Tisztán ütöm a labdát.”

Ezzel össze is foglaltuk Fed elmúlt két meccsét, és nagyjából ez minden, ami Fednek ahhoz kell, hogy szettveszteség nélkül jusson be sorozatban kilencedik alkalommal az Australian Open elődöntőjébe.

Az ezredik mérkőzés sima Fed győzelemmel zárult, ezzel utolérte Jimmy Connors GS győzelmi sorozatát (233, még egy nyertes meccs és egyedüli csúcstartó), valamint a mai meccs első szette a kétezredik nyertes szette volt a touron. Ez utóbbit azoknak ajánlom sok szeretettel, akik szeretik a teljesen értelmetlen statisztikai adatokat.

Juan Martin jól érezte, hogy bár sokat haladt előre az elmúlt hónapokban, még nincsen a top 4 közelében. Persze, ehhez kellett, hogy Fed, az alacsony első szerva átlag ellenére, csodás szervajátékkal álljon elő, ahol a különféle szervák parancsszóra kerültek elő az arzenálból, a különösen hatékony második szerváról nem beszélve. Ehhez jött a kifejezetten magas színvonalú fogadójáték, egy jó tenyeres nap, és ami talán a legbiztatóbb: az egész tornán nagyon jól működő fonák.

A lassan magára találó Delpi ezen a szinten még valóban nincsen.

Nem jelenti ez azonban azt, hogy ne próbálkozott volna, a második szettben brékelni is tudott, valamint a mérkőzés során több alkalommal jutott bréklabdához, azonban a második szett közepétől lehetett érezni, hogy ez egy nem túl hosszú meccs lesz.

Újra elődöntő, hosszú veretlenségi sorozat, magabiztos játék.

Arról, hogy mi jön ezután, majd holnap beszélgetünk.

Oh. Már megint mérföldkő következik?

Címkék

australian open, bernard tomic, juan martin del potro, roger federer, tenisz

A kilencszázkilencvenkilencediken Fed találkozott az egyik tinivel, akiről néhány év múlva szólhat a tenisz.

Az ausztrálok 2001, Wimbledon, Fed-Sampras történetben reménykedtek, de a tizenkilenc éves Bernie jelen pillanatban még nincs azon a szinten, hogy bármiféle eséllyel lépjen pályára a harminc éves Fed ellen.

Nem először találkoztak egymással, például 2006-ban Bernie már kért autogrammot Fedtől, és tavaly Davis Kupában, füvön, már pályán is összefutottak.

Fed óvatosan kezdett, Bernie pedig igyekezett visszafogni a benne rejlő nyeső-szörnyet, helyette inkább támadó jellegűen és alapvonaljátékkal próbált fellépni.

Első szett négy négyig még úgy nézett ki, hogy akár meccs is lehet ebből, de lehetett sejteni, hogy ez csak addig fog tartani, amíg Fed ki nem tapogatja azokat lyukakat, amikbe a fiatal ausztrált majd bele lehet lökni.

A második szettre teljes mértékben olvasta Bernie játékát, főként az ausztrál még nem tökéletes mozgását használta ki, és élvezettel mutatta meg, hogy amit Bernie tud, azt ő is tudja, sokkal jobban. És még sok minden olyat is, amit Bernie nem.

A harmadik szett bemutató meccset idézett, Bernie vagy egyszerűen csak feladta, vagy a rengeteg perc, amit eddig az AO-n a pályán töltött, utolérte, mindenestre másfél óra alatt vége volt a mérkőzésnek.

Fed tehát túl van az AO első hetén, ami elég furán alakult, tekintve, hogy eggyel kevesebb meccset játszott, mint ahogy azt általában szokás, a három mérkőzéséből pedig volt egy, ahol a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a lányok is kinn voltak a mérkőzésen, volt egy, ahol csak szerválni és fogadni kellett, és egy, ahol kénye-kedvére trükközhetett.

Hogy mindez mennyiben volt megfelelő felkészülés a Delpo elleni negyeddöntőre… nos, ez kedden kiderül.

Ami Bernie-t illeti: egyelőre még nem játszik “magas játékos” teniszt, de ez Delpónak is évekbe tellett, azonban ha egyszer elkezdi, akkor az nem lesz egyszerű. A többieknek. A magassága gyilkos szervát sejtet majd a jövőre nézve (egyelőre még nem), a növekedést talán befejezte, így lassan kezdheti megszokni a megfelelő mozgást és felpakolni az izmokat. A kezével már most sincsenek gondok. Arról pedig majd leszokik, hogy lelkes fanboy-ként beszéljen Fedről.

Del Potro következik tehát, Fed nagyon szépen nyilatkozott az argentinról a meccset követő interjúban (hiányzott abban az évben, amikor nem volt itt), Delpi cserébe Bernie-hez hasonló áradozásba kezdett Fedről, de neki már nem dőlünk be, hiába mondja azt, hogy még nincsen azon a szinten, mint a top négy.

Valóban nincsen, de tavaly év végén már lehetett látni, hogy kezd lassan összeállni mindaz, aminek össze kell, és ez az idei AO-n sincsen ez másként. A szerva jó, a mozgás is, a tenyeresek veszélyesek, a kíméletlenség megvan, persze, kérdés, hogy mindez hogyan fog működni órákon keresztül, Roger Federer ellen, az esti Rod Laveren, 2009 US Open óta az első GS negyeddöntőjében.

Akár még úgy is működhet, hogy meglesz az áttörés, amire egy éve vár. De ehhez Fednek, karrierje ezredik mérkőzésén, lesz hozzászólni valója.

Jó meccs lesz.

Miért is ne?

Nagy nap volt a mai. Azt is mondhatnám, hogy korszakos.

Az, amire évek óta vártunk, és ami a blog első szavazásának témája volt, bekövetkezett.

Úgy illik, hogy felelevenítsünk néhány emléket, mielőtt rátérünk az Eseményre.

 

 

 

És természetesen sok-sok videó a neten, legyen közülük, mondjuk ez:

És akkor, ne húzzuk tovább, itt van:

Harmadik szett, 5-2, 0-15-nél, Ivo szervájánál, a második fonák. Az Első, Meccsen Megütött Kétkezes Fonák.

/Oké, van, akik szerint, ezt a címet a Novak elleni 2011-es IW meccsen ütött kétkezes fonák már elorozta, de egyelőre még senki sem győzött meg arról, hogy az pontot érő szituációban született, de ha igen, akkor a mostanit egyszerűen átnevezzük az Első, GS-en Megütött Kétkezes Fonákra. Rugalmas vagyok./

Nem kicsit idétlen, nem kicsit nem lett belőle pont, de azok, akik arra tippeltek, hogy úgyis addig fogja piszkálni ez a dolog, amíg ki nem próbálja, nos, ők elég jól ismerik Fedet.

Aki egyébként azt mondta a meccs után, annyira bénára sikerült az ütés, hogy most hosszú ideig nem kísérletezik ezzel. Nos, a magam részéről meglepődnék, ha nem látnánk még egyszer-kétszer.

De ezen túl is akadt néhány kellemes perc az Ivo elleni meccsen, különösen az első szett végi TB utolsó három pontját emelném ki, főként a hálónál ütött átemelést.

Egyébként három szettben sikerült megoldani a meccset, ami az előzetes logika alapján azt jelenti, hogy Fed jó formában van. Ezt azért így nem merném kijelenteni, mivel túl keveset láttunk játszani, az viszont egyértelmű volt, hogy nagyon összeszedett, koncentrált és magabiztos. Jó volt a szerva és a fogadások is, a labdamenetek még döcögősek, de sebaj, jön Bernard Tomic, ellene lesz lehetőség beütni a tenyerest, fonákot, nyesést, röptét.

Bernard a tavaly elkezdett úton töretlenül halad előre, ez valójában jó hír mindnyájunknak, még ha jelenleg sokan nem kedvelik a tizenkilenc éve minden arroganciájával felvértezett 196 centis ausztrált. Bernie egy öt szettes (Verdasco), egy négy szettes (Querrey) és egy újabb öt szettes mérkőzésen (Dolgopolov) van túl, az idegei rendben vannak, a keze csodálatos, fura játékával őrültbe keregeti az ellenfelek nagy részét, és fontos tapasztalatokat szerez épp a top tíz felé vezető úton.

Vasárnap Rod Laver lesz, esti meccs, teltház, őrjöngő közönség, és remélhetőleg olyan tenisz, amit mostanában már nem nagyon látunk.

Aludhattunk nyugodtan

Címkék

andy murray, australian open, mardy fish, roger federer, tenisz

Fed 2004 után újra a Hinsesén. Lett volna, ha az égiek nem láttak volna esélyt arra, hogy eltéved odafelé az úton és inkább megkímélték ettől.

Andreas Beck ugyanis hátsérülés miatt feladni kényszerült a Fed elleni második körös találkozóját, így karrierje során GS-en harmadik alkalommal meccs nélkül jutott a következő fordulóba Rog. (2004, US Open, Pavel; 2007, Wimbledon, Haas)

Lehet ennek egyrészt örülni, mert nem baj az, ha a hát kap még egy kis pihenő időt, különös tekintettel a remélhetőleg bekövetkező második hétre, lehet ugyanakkor bosszankodni, hiszen az első körös meccsen igencsak meglátszott a meccshiány, ezen pedig ez a szünet nem sokat fog segíteni.

De egyiknek sincsen sok értelme, azt kell megoldani, ami van.

Dr. Ivo következik egyébként, mindig öröm ez, Fed, ha jó formában van, könnyedén szokta lerendezi a horvátot, ha nincs abban, akkor utálatos, szenvedős meccseket szoktak játszani, de azt az egy alkalmat kivéve, Fed győzelemmel.

Karlo nincs rossz formában egyébként. Mármint Karlóhoz képest.

Ugyan a két méteres magasságból érkező bődületes szervák elég félelmetesek tudnak lenni, azonban közel sem annyira félelmetesek, mint az, ami Mari boxában foglal helyet.

Mari a Harrison elleni nyitómeccsén (figyeljünk oda Harrisonra, nagyon jó keze, és megfelelő mentalitása van, sok lehet még ebből), két szett erejéig nyikkani sem mert, nemhogy nyavajogni, végül a harmadik szett közepéig bírta, de igyekszik, nagyon.

Megértem.

Egyébként mindenki, aki számít, még talpon van, kivéve Mardy-t, akit Falla búcsúztatott, és ezen nem röhögtem egy percig sem, helyette azt kezdtem keresni, hogy mennyire van tőlünk.

Hozzá kell tennem, elég közel, de egyelőre koncentráljuk Ivo-ra…

Harminc fok, lassan kezd ez az AO-ra emlékeztetni

Címkék

australian open, roger federer, tenisz

Miközben valóban izgalmas dolgok történnek az ATP játékospolitikai részlegén, amelynek középpontjába,  az ATP játékostanácsának elnökeként, akarva-akaratlanul, Fed került, az AO is megkezdődött.

A politikai ügyekre visszatérünk majd még, nagy valószínűséggel az AO után, mert talán első pillantásra unalmasnak, de minimum is önös érdekek által vezérelt nyavajgásnak tűnnek, azonban ez olyan nyavajgás, aminek lesz kihatása, ránk, nézőkre is, még ha Fed azon is dolgozik, hogy ne legyen.

De térjünk vissza addig is a pályára, ahol Fed sorozatban negyvennyolcadik Grand Slam tornáján lépett fel, és megnyerte a hatvanadik AO meccsét, így a harmadik olyan teniszező lett, Jimmy Connors és Pete Sampras mellett, aki két Grand Slamen is eljutott eddig a számig (a US Open a másik, Wimbledonban egy kell még, amivel egy újabb egyedülálló rekord tulajdonosa lehetne).

Az ellenfél a huszonhat éves, a világranglistán százhetvenkettedik, orosz Alex Kudryavtsev volt, viszonylag jó alapütésekkel és megfelelő gyorsasággal dolgoztatta meg Fedet, aki elmondása szerint igyekezett keményen kezdeni a meccset, meg akarta tudni, hogyan viselkedik a háta, illetve, hogy úgy általánosságában, mi a helyzet. Megnyugtatott mindenkit, most már napok óta nincsenek fájdalmai, teljesértékű edzés munkát végez.

Ezt most vagy elhisszük neki, vagy sem, a szett és brékelőnyt követően a szerva mindenesetre kiengedett, az én tippem az, hogy szándékosan, addig viszont rendben volt teljesen, így talán (egyelőre) tényleg nem fáj a háta.

Játékának többi része tipikus az elmúlt három évből jól ismert Fed AO stílus volt, a lassabb pálya miatt beállt védekezésre, hosszabb labdamenetekre. Bár ezt a játéktaktikát némiképp nehezítette, hogy a meccs és edzéshiányból adódóan sok jót játékának összeszedettségéről nem tudunk elmondani, de józan emberi számítás szerint, lesz ez még jobb is.

A meccsre kilátogattak a lányok is, rövid is volt, izgalommentes is, így nyugodtan jöhettek.

Fed viszont a korábbi izé helyett két újabb izét növeszt, ez nem túl szerencsés dolog.

Szerdán Andreas Beck következik.

Kapaszkodjatok

Címkék

australian open, roger federer, tenisz

Hogyan is kezdhetnénk el az idei AO-t, semmint egy Esz videóval, amelyben végre megvalósíthatja az álmait.

Fed és az AO hosszú, helyenként rémes, helyenként csodás, se veled, se nélküled története:

Ha visszavonul, az AO majd megküzd W-vel a “hol volt többet kiborulva?” címért.

Hogyan ússzuk ezt meg nagyobb trauma nélkül

Címkék

australian open, roger federer, tenisz

“Az AO mindig beb@sz itt január közepén: olyan mint amikor a legmélyebb álmodból ver fel a vekker.”

Fejtette ki cinnouse, és ennél jobban meg sem fogalmazhattam volna, hogy mit is érzek jelen pillanatban.

A kíméletlen ébresztő kivédésre egyetlen módszer ígérkezik hatásosnak: átalszom a következő két hetet.

Például ma hajnalban édesdeden aludtam, míg kisorsolták az ágakat, reggel sajnos twitteren szembejött velem, hogy RAFA-FED, igaz, ezt egy könnyed vállrándítással intéztem el (hol van az még?), majd két perccel ezelőtt vetettem rá az első pillantást a sorsolásra, de ez sem vett túl sok időt igénybe, lévén, csak addig jutottam, hogy Qualifier.

A többi jelen pillanatban semennyire sem érdekel, hogy ki fogja megnyerni az idei AO-t, pedig azt hiszem, nagyjából mindenki sejti.

Hideg van Melbourne-ben, szeles, esős, Fed háta már jobban van, edz is,  a gépemen megnyitottam az Australian Open 2012 mappát, a többi pedig itt van a nyakunkon, de ha kellően szürke, álmosító időnek nézünk elébe, akkor ezt talán megúszhatjuk döntő szett 5-3, 40-15, illetve három szett alatt összekapart öt gém nélkül.

Azoknak, akik mégis szeretnének felébredni, küldöm ezt a dalt, menni fog az a két hét napi két-három óra alvással is, kellő rutinnal rendelkezik már mindenki…